Soha nem értettem a pénzügyekhez és ez sajnos nem igazán változott. Persze, nyilván tisztában vagyok az olyan alapfogalmakkal, mint a kamat, THM és hasonlók, de ha például el is kellene magyaráznom, akkor lehet, hogy egy kicsit bajban lennék, és nem menne valami jól. De való igaz, hogy az egyetemi gazdasági órák nagyon sokat segítettek abban, hogy megértsek bizonyos dolgokat és folyamatokat. Több középiskolai osztálytársam is azért kezdett bele pénzügyi tanulmányokba, mert a bankokban jól lehet keresni – ez amúgy nem feltétlenül igaz -. Persze az anyagiak általában elég motivációt szoktak jelenteni, de sajnos ez kevés, hiszen bőven kell egyfajta affinitás is ahhoz, hogy valaki pénzügyekkel foglalkozzon. Így nem csoda, hogy nagy részük abba is hagyta, mert rettenetesen unta, vagy kibukott. Szerintem nem szabadna csak az alapján pályát választani, hogy hol mennyit fizetnek, de ez az én egyéni véleményem.
Van egy rokonom, aki szintén a pénzügyek terén mozog, de ő egyszerűen imádja. Tényleg, szinte a vérében van a THM és mindenféle hiteldíj mutató. El sem tudná képzelni, hogy mással foglalkozzon és igazából nem is nagyon van másik olyan szakma vagy terület, ami akár egy kicsit is vonzaná. Na, benne bőven meg van az az érdeklődés és affinitás, amiről az előbb beszéltem, de rajta kívül nem ismerek egyébként mást, aki így lenne ezzel.
Egy időben engem is vonzott a gondolata a hasonló jellegű tanulmányoknak, de rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekel behatóan sem a pénz, sem pedig a gazdaság, így el is vetettem az ötletet gyorsan. De szerencsére itt van ez a rokonom, akitől bármikor kérdezhetek bármit, mert segít. Lakáshitelt is az ő segítségével választottunk, ami óriási segítség volt.
Erre igazából csak akkor jöttem rá, amikor láttam az barátaimat, hogy mennyire bele vannak zavarodva a rengeteg hitelajánlatba, és nem tudták, hogy melyiket, illetve mi alapján is kellene választaniuk. Persze, a bankokban van segítség, de tapasztalataim szerint sokszor ugyanúgy magyarázzák el a dolgokat, ahogyan le van írva a honlapon, tehát szakkifejezésekkel, amiket egy átlagember sem biztos, hogy megért.
Pedig, ha valami fontos lenne, akkor ez az. Mármint arra gondolok, hogy úgy általánosságban is kellene segítség ahhoz, hogy az emberek el tudjanak igazodni a pénzügyek világában. De azt hiszem, hogy itthon ennek nincs „kultúrája”, bár szerintem igény az lenne rá.
Ahogy lett munkahelyem, én is éreztem, hogy egy hangyányit sem konyítok ezekhez a dolgokhoz, olyannyira, hogy rendesen meg is lepődtem, amikor megtudtam, hogy mennyi adót vonnak le a fizetésből. A diákmunkák után ez igazán meglepetésként ért, mivel ott kevesebb a járulék. És azt hiszem, ekkor jöttem rá, hogy nem véletlenül szorgalmazzák olyan sokan, hogy az iskolákban legyen alaptantárgy például az adózási ismeretek, pénzügyi ismeretek és hasonlók. Persze, mindezt csak annyira kellene oktatni, amennyire a hétköznapokban szükség lehet rá. Ha lett volna ilyen, amikor én voltam középiskolás, egészen biztos, hogy könnyebb dolgom lett volna, de nem csak nekem, hanem a szüleimnek is, akik ugye elmagyarázták nekem, hogy mi merre, hány méter.
Én nagyon örülnék, hogyha végre eljönne ez is, hogy az iskolákban az említett alapismereteket oktassák, mert jelentősen megkönnyítenék ezzel a fiatalok dolgát.