Ennek a blognak a fő témája a pénzügyi műveltség. Kinek van erre szüksége? Látszólag nem sok embernek, hiszen általános iskolában ilyen nevű tantárgyunk nincsen. Van helyette sok olyan ismeret, amelyet felesleges részletességgel tanítanak. Én csak tudom, ugyanis egy 8. osztályos lurkó gyakorló édesapja vagyok.
Minap éppen a kovalens kötést bifláztuk: elsőrendű kémiai kötés, amelyben az atomok közös elektronpárral rendelkeznek. Van erre szükségünk a későbbiekben? Kémiából felvételiztem az egyetemre, de sem az akkori gyakorlati tanulmányaim, sem a későbbi életem során sohasem jött szembe velem olyan probléma, amelynek megoldásához a kovalens kötés legalább hozzávetőleges szintű ismerete szükséges lett volna. Ezzel szemben viszont számtalan esetben találkoztam olyan szituációval, amelynek a helyes kezeléséhez remekül jött volna némi pénzügyi ismeret.
Eddig csak kerülgettem a forró kását, de most merüljünk a felszín alá. Milyen pénzügyi ismeretekről is beszélek? Statisztikai-matematikai elemzési módszertanok ismerete? Nem. Feketeöves közgazdaságtan? Természetesen nem. Megtakarítások és befektetések? Igen. Bevétel és kiadás? Igen. Eszközök és források? Még nagyobb igen. Hozamok és kockázatok? Legnagyobb igen.
Napnál is világosabb, hogy a fiamnak már nem lesz nyugdíja. De nekem sem. 2 választásunk van: vagy halálunkig dolgozunk vagy tudatos pénzügyi építkezést folytatunk. Talán az utóbbi lenne a jobb megoldás. 😉
Sohasem tanultam én sem iskolapadban a pénzügyekről. És nagyon hiányzott. Alkalmazotti munkaviszony mellett vállalkozó lettem. És az első években még arra sem voltam képes, hogy külön kezeljen a céges és a személyes pénztáramat. Ha beruházni kellett, beruháztam. Miből? Ami éppen eszembe jutott: készpénz, bankhitel, családi kölcsön. Aztán rájöttem, hogy ez az út egyenesen 2 helyre is eljuttat: az üzleti csődhöz és a bolondok házába, akarom mondani az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe (időközben ez sajnos-szerencsére megszűnt).
A tudatos pénzügyi döntések fontosságát egy konkrét példán keresztül szeretném bemutatni: autók lízingre történő beszerzése.
Egy Nissan Qashqai gépjármű boldog tulajdonosa voltam 6 éven keresztül. Kölcsönösen imádtuk egymást az autóval. De eljött az idő, amikor azt éreztem, hogy váltanom szükséges: egyre több műszaki probléma lett. Hogyan tovább:
- magánszemélyként szerzem be az új autót: ez a lehető legdrágább megoldás, mind a beszerzés, mind a későbbi üzemeltetés szempontjából. Így a már adózott jövedelmemből veszem meg a kocsit és a vásárlás során is adót fizetek (ÁFA) ill. adózott jövedelmemből üzemeltetem a járművet,
- vállalkozásomban szerzem be az új autót: pénzügyi szempontból ez az ideális. Hiszen amúgy is nagyrészt a vállalkozásomban végzett munka kapcsán használom a járművet. Így nem adózott jövedelemből vásárolom ill. tartom fenn. Az ÁFA fizetési kötelezettség itt is megjelenhet, erre később még természetesen részletesen kitérek.
Mondanom sem kell, hogy úgy döntöttem, hogy a cégem fogja a járművet beszerezni. Hogyan tovább? Itt ismét megjelenik a pénzügyi alapműveltség. Hányféle módon tud egy vállalkozás eszközt (esetünkben egy gépkocsit) beszerezni? Nézzük. Bemegy az autószalonba és megveszi készpénzre vagy hitelt vesz fel vagy lízingeli.
Természetesen a készpénz a legrosszabb opció. A rendelkezésre álló készpénzt a főtevékenységre kell fordítani ill. nem szabad ilyen hosszú időre lekötni. A hitel sem ideális, ugyanis a hitel mindig drágább megoldás, mint a lízing. Nézzük a lízinget. Ennek több fajtája is van:
- operatív lízing, közismertebb nevén tartós bérlet,
- zárt végű pénzügyi lízing,
- nyílt végű pénzügyi lízing.
Melyik lízing a legjobb megoldás? Erre nincs általános válasz, itt belépnek a cég-specifikus szempontok. Én eredetileg azt gondoltam, hogy a bútoripari vállalkozásom esetében a nyílt végű pénzügyi lízing lesz az ideális megoldás. Aztán elolvastam a neten egy kiváló cikket az autók lízingre történő beszerzésével kapcsolatban. Ebből kiderült az, hogy vannak kockázatai a nyílt végű lízingnek. Előbb sorra veszem mindhárom megoldás jellemzőit, majd ezt követően bemutatom Neked a kockázatokat is.
Mindhárom lízing konstrukció esetében közös az, hogy a futamidő alatt a gépjármű tulajdonosa a lízingcég. A legfontosabb eltérések a futamidő végén jelennek meg. A tartós bérlet esetében nem kerül át a lízingbevevő tulajdonába a kocsi. A nyílt végű és a zárt végű lízing esetében viszont igen. Zárt végű lízing esetében a tulajdonos a szerződés végén a lízingbevevő lesz. Nyílt végű lízing esetében pedig nincs előre meghatározva, hogy ki lesz a tulajdonos, ez lehet akár a szomszéd Mancika néni is (feltéve, hogy elfogadja a kijelölést).
Lássuk a részleteket, mert tudjuk, hogy az ördög mindig itt bujkál. A nyílt vagy zárt végű lízing esetében a maradványértéket mindig meg kell fizetnie a vevőnek (Mancika néninek is). Ezzel igazából 2 probléma lehet. Egyik az, hogy ez akár tetemes összeg is lehet. A másik az, hogy amennyiben nem tetemes összeg, akkor egy nagyon fontos adózási előírás sérülhet: egy eszköz értékesítése csak piaci áron történhet meg. Erre azt mondhatod, hogy nagyon relatív lehet az, hogy mennyi a piaci ár. És ezzel éppen ez a baj. Egy esetleges adóhatósági ellenőrzés során az ellenőr úgy ítélheti meg, hogy a maradványérték aránytalanul alacsony volt.
Amikor idáig jutottam a mérlegelésben, akkor egyértelműen a tartós bérlet felé fordult az érdeklődésem. Még sohasem volt semmilyen összetűzésem a NAV-val, ezt a jó hagyományt a gépjármű beszerzés kapcsán sem kívántam felrúgni. Minél többet olvastam az operatív lízingről, annál jobban tetszett.
A cégünkben 4 gépjármű van. Emiatt nincs saját műszaki ügyintézőnk. Minden kollégám ill. én is saját magam intézzük az általunk használt kocsi összes problémáját: műszaki vizsga, előírt rendszeres karbantartások, rendkívüli meghibásodások, téli gumi, nyári gumi, stb. Ha probléma van, az adott kolléga legalább 3-4 órán keresztül ügyet intéz, nem pedig a szakmai munkáját végzi.
Ezzel szemben a tartós bérlet esetében nem csak egy autót, hanem egy komplett szolgáltatás csomagot is kapunk:
- hozom-viszem szolgáltatás: a flottakezelő cég kollégája eljön az autóért, elviszi a szervizbe, majd visszahozza,
- csereautó, amennyiben a javítás több napot vesz igénybe,
- fix költségek, hiszen a flottakezelő minden hónapban ugyanannyit számláz felénk. A havi díj minden egyéb költséget is tartalmaz: forgó-kopó alkatrészek díját, biztosítási díjakat és az adókat is,
- korábban az ígértem, hogy az ÁFA fizetésre még visszatérek. A tartós bérlet esetében a havonta fizetendő lízingdíj a gépjármű nettó vételárából kerül kiszámításra. Ugyanis a lízingbeadó az ÁFA-t kifizeti és vissza is igényli. Nagyon fontos: nem csak a beszerzés ÁFA mentes, hanem a használat is, ugyanis a bérleti díj ÁFA tartalma is levonható ill. visszaigényelhető. Egyetlen kivétel a nem üzleti célú használat. Amennyiben a tartósan bérelt autó esetében a magánhasználat engedélyezett, akkor csak ennek arányában lehetséges az ÁFA levonása.
Ezen a ponton már teljesen biztos voltam benne, hogy a cégem számára a flottakezelés ill. a tartós bérlet lesz a jó megoldás. Felvettem a kapcsolatot a FLOTTAUTO Lízing Kft. szakembereivel, akiktől egy nagyon korrekt árajánlatot kaptunk. A lízingelni kívánt kocsikat és a futamidőt természetesen mi választhatjuk ki. Lényegében két feladat marad számunkra a szerződéskötés után: az autóvezetés és természetesen a havi lízingdíjak fizetése.