Amikor az egyik régi barátom felkeresett e-mailben, hogy nagy bajban van és segítségre van szüksége, hittem neki. Én mindig is az voltam, aki szívesen segít másokon még akkor is, ha nem dúskálok a pénzben. Bárkinek kellett egy kis pénz, vagy akár személyes segítség vagy csak lelki támogatás, én mindig ott vagyok. Ez a barátom viszont még soha nem keresett meg ilyennel, így kicsit meg is ijedtem. Természetesen azonnal a segítségére siettem.
De aztán… írt újra és újra. Hol kisebb, hol pedig nagyobb összeget kérve. Ez már nem tetszett. Gondoltam, hogy valami más, valami sokkal nagyobb dolog lehet a háttérben, mint amiket elárul.
Rávettem egy személyes találkozóra. Itt már láttam a jeleket. Lefogyott. Vörös pozsgás volt az arca. Nem öltözködött már olyan igényesen, mint korábban. És… bűzlött a bortól.
Először próbálkozott az e-mailekben írt valótlan problémák elmesélésével, de rövid idő alatt rájött, hogy személyesen a valódi problémát már nem lehet palástolni. Így végül nyíltan beszélgetni kezdtünk az alkohol betegségéről. A segítőkészségem nem hagyott alább, még úgy sem, hogy eddig becsapott. Hiszek abban, hogy az emberek képesek megváltozni. Azonnal elő is vettem a telefont, és rákerestem olyan kifejezésekre, amikkel megtalálhatom azt a helyet, ahol segíthetnek neki. Ilyen volt az addiktológiai rehabilitációs intézetek is, amivel meg is találtam azt a helyet, ami megváltoztathatja a barátom életét. Persze nem ment annyira könnyen a dolog, de megmutattam neki a weboldalt, ahol együtt megnéztük, milyen fantasztikus környezetben épült meg ez a segítő központ, még a belső berendezést is meg lehetett tekintetni, és a különféle konzultációkról és kirándulásokról is részletesen lehet informálódni. Ami leginkább meggyőzte a barátomat arról, hogy ide érdemes elmennie, az a vélemények voltak azoktól, akik már átélték ezt a betegséget, jártak a központban, részt vettek a több hetes programon, és sikeresen zárva léptek ki a nagy világban. Ráadásul több ilyen embert személyesen is meg lehet ismerni az ilyen addiktológiai rehabilitációs intézetekben, őket tapasztalati munkatársnak nevezik, akik saját magukon tapasztalva tudnak beszámolni arról, miken mentek keresztül, hogyan ismerték fel a betegségüket, hogyan és miket változtattak, és miként változott meg teljesen az életük. Azt gondolom, hogy ezeknek a saját tapasztalatoknak a megosztása az, ami a leginkább hatással tud lenni egy ilyen betegséggel küzdőnek. Látni azt, hogy nincs egyedül a problémával, és ha más is ki tudott belőle jönni, akkor ő is képes lehet erre.
A sok képet megnézve, a pozitív véleményeket és tapasztalatokat elolvasva azoktól, akiken már segített az addiktológiai rehabilitációs intézet, és a videókat megnézve sikerült megegyeznünk abban a barátommal, hogy ez a hely lesz neki a megoldás, így még aznap együtt megírtunk egy e-mailt az addiktológiai rehabilitációs intézetnek, hogy még ideje se legyen meggondolnia magát. Azóta már felvették vele a kapcsolatot, volt egy telefonos beszélgetés is, most pedig a személyes konzultációra készül, ahol ki fog derülni, hogy bizonyos időközönként konzultációra lesz érdemes járni, vagy inkább a 28 napos programra lenne érdemesebb befeküdni. Szerencsére a barátom az utóbbira is nyitott, teljesen biztos vagyok benne, hogy a központ segítségével az ő élete is meg fog változni, ahogy már olyan sokaknak segítettek.